Ugrás a tartalomra
Tanulj meg tanulni
Vissza a technikákhoz

Aktív felidézés

Az aktív felidézés azt jelenti, hogy könyv nélkül hívod elő, amit tanultál. Megmutatjuk, miért ver rá az újraolvasásra, hogyan csináld, és hol vannak a határai.

7 perc olvasásMemorizáláshozVizsgára készüléshez
Nézd meg 2 percben
0:00 / 0:00

Ismerős a helyzet? Dolgozat előtti este. Harmadszor olvasod át ugyanazt a fejezetet, a fele már ki van emelve szövegkiemelővel, és minden mondatnál azt érzed: ezt tudom. Másnap ránézel az első kérdésre, és üres a fejed.

Nem lustaság volt, és nem is butaság. Egyszerűen olyan módszerrel tanultál, ami a felismerést gyakoroltatja, nem a felidézést. A dolgozatban viszont nincs ott előtted a szöveg, elő kell hívnod fejből. Az aktív felidézés pontosan ezt gyakoroltatja.

Mi az aktív felidézés?

Az aktív felidézés (angolul active recall vagy retrieval practice) annyit jelent, hogy becsukod a könyvet, és megpróbálod előhívni, amit tudsz. Nem újraolvasod, nem nézed, hanem kérdezed magad, és válaszolsz.

Lehet ez egy üres lap, amire leírod, mire emlékszel. Lehet egy szókártya, aminek csak az elejét nézed. Lehet egy gyakorló feladatsor, vagy az, hogy elmagyarázod valakinek a tételt. A lényeg mindig ugyanaz: a válasz a te fejedből jön, nem a papírról.

Felismerni ≠ tudni

Amikor újraolvasol, a szöveg ismerősnek tűnik, és az agyad ezt összekeveri azzal, hogy tudod. A kutatók ezt a tudás illúziójának hívják. Felidézésnél nincs hova bújni: vagy előjön, vagy nem. És ha nem jön elő, legalább most derül ki, nem a dolgozatban.

Karpicke és kollégái 2009-ben megkérdezték az egyetemistákat, hogyan tanulnak. A többség az újraolvasást említette, és csak kevesen kérdezték ki magukat. Szóval ha eddig te is így csináltad, jó társaságban vagy.

Miért működik?

A legismertebb kísérletet Henry Roediger és Jeffrey Karpicke végezte 2006-ban. Egyetemistáknak rövid, ismeretterjesztő szövegeket kellett megtanulniuk. Az egyik csoport kétszer olvasta el a szöveget. A másik csoport egyszer olvasta el, utána pedig leírta, amire emlékezett.

Öt perccel később a kétszer olvasók tudtak többet. Ez nem meglepő, frissen ott volt minden. Két nappal később viszont már a felidézők voltak előnyben, egy hét múlva pedig 56%-ra emlékeztek, az olvasók csak 42%-ra.

  • kétszer elolvasta
  • egyszer olvasta, egyszer felidézte

Öt perc után a kétszer olvasók emlékeztek többre (81% a 75%-kal szemben), de két nap után már a felidézők (68% az 54%-kal szemben), egy hét után pedig szintén ők (56% a 42%-kal szemben).

Roediger és Karpicke (2006) első kísérlete: mennyire emlékeztek a szövegre

Miért van ez így? Minden alkalommal, amikor előhívsz valamit az emlékezetedből, megerősíted az utat, amin keresztül eléred. Olyan, mint egy ösvény a fűben: minél többször mész végig rajta, annál könnyebb legközelebb megtalálni. Az újraolvasás ehhez képest olyan, mintha valaki a kezedben vezetne végig. Ott vagy, de az utat nem te tanultad meg.

Van még egy furcsaság: a felidézés nehezebbnek érződik, és pont ezért működik. Robert Bjork amerikai pszichológus ezt kívánatos nehézségnek nevezte. Ami tanulás közben egy kicsit megizzaszt, az később jobban megmarad. Ami simán megy, az gyakran csak simán érződik.

Ez nem egyetlen szerencsés kísérlet. Dunlosky és munkatársai 2013-ban tíz népszerű tanulási technikát hasonlítottak össze több száz tanulmány alapján, és a gyakorló tesztelés (vagyis a felidézés) egyike volt annak a kettőnek, amely a legjobb értékelést kapta. A szövegkiemelés és az újraolvasás az alacsony hasznosságúak közé került.

Adesope és társai 2017-ben több mint száz tanulmány eredményeit összesítették, és ugyanezt találták: a gyakorló tesztelés szinte minden korosztálynál és tantárgynál jobb volt, mint az újraolvasás. Karpicke és Blunt 2011-es kísérletében pedig a felidézés még a gondolattérkép-készítést is legyőzte, ráadásul nemcsak a tényeket kérdező, hanem a következtetést igénylő kérdéseknél is.

Hogyan csináld?

Nem kell hozzá semmi különleges. Egy egyszerű menet, amit bármelyik tantárgynál használhatsz:

  1. Olvasd el egyszer, figyelmesen a fejezetet. Nem kell kiemelni, nem kell háromszor átolvasni.
  2. Csukd be a könyvet. Komolyan, csukd be, vagy fordítsd meg a füzetet.
  3. Írj le mindent, ami eszedbe jut, a saját szavaiddal. Nem baj, ha csapongó. Pontokba szedve is jó.
  4. Most nyisd ki, és ellenőrizd. Mi maradt ki? Mit kevertél össze? Ezeket jelöld meg más színnel.
  5. Csak a hiányzó részeket nézd át újra, aztán pár nap múlva ismételd meg az egészet.

Példa

Töritétel: a reformkor

Elolvasod a tankönyv 6 oldalát a reformkorról. Becsukod. Egy üres lapra felírod: Széchenyi – Hitel, Lánchíd, Akadémia; Kossuth – Pesti Hírlap; 1825 országgyűlés; jobbágyfelszabadítás kérdése… Kinyitod, és rájössz, hogy Wesselényi és Deák teljesen kimaradt, az 1832–36-os országgyűlést pedig összekeverted az 1825-össel. Pontosan tudod, mit kell még átnézned, és a többire nem pazarolsz időt.

Milyen formái vannak?

Ugyanazt a trükköt sokféleképpen be lehet vetni. Érdemes váltogatni, hogy ne unj bele:

  • Üres lap módszer: egy témát fejből leírsz vagy lerajzolsz, aztán összeveted a jegyzettel.
  • Szókártyák: elöl a kérdés, hátul a válasz. Nyelvekhez, képletekhez, évszámokhoz a legjobb.
  • Saját kérdések: minden bekezdés után felírsz egy kérdést a margóra, és később csak a kérdéseket nézed.
  • Gyakorló feladatok: régi dolgozatok, a tankönyv végén lévő kérdések, érettségi feladatsorok.
  • Tanítsd meg valakinek: a barátodnak, a tesódnak, vagy akár a kutyának. Ami nem megy szóban, az még nincs meg.

Tipp

Ha a válasz nem jut eszedbe, ne nézz rá azonnal. Gondolkodj még fél percet. Az a kis küzdelem az, ami a legtöbbet hozza. Utána viszont mindig ellenőrizd a választ, mert a rosszul felidézett adat is meg tud ragadni.

Próbáld ki: 30 másodperc

Kapsz egy rövid szöveget 30 másodpercre. Utána eltűnik, és leírod, mire emlékszel. Készen állsz?

Gyakori hibák

„Átolvastam a kérdéseket, és tudtam a választ.” Ha közben ott volt a válasz is a szemed előtt, az nem felidézés, hanem felismerés. Takard le a választ, és mondd ki hangosan vagy írd le, mielőtt megnézed.

„Csak azt kérdezem ki, amit már tudok.” Jólesik, de nem sokat ér. A kérdéseket keverd meg, és azokra koncentrálj, amik nem mennek.

„Majd a végén kikérdezem magam.” A felidézés nem a tanulás utáni ellenőrzés, hanem maga a tanulás. Már az első olvasás után kezdd el, ne csak dolgozat előtt egy nappal.

„Ha nem megy, akkor nem működik nálam.” Az elején tényleg kevesebbre fogsz emlékezni, mint amire számítasz, és ez frusztráló. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod. Pont most tanulsz.

Miben jó?

  • Szinte minden tantárgynál működik, az évszámoktól a fizikai fogalmakig.
  • Azonnal megmutatja, mit nem tudsz még, így célzottan ismételhetsz.
  • Nem kell hozzá semmi, csak egy üres lap.
  • A tudás nem csak a következő napra marad meg, hanem hetekre.

Hol vannak a határai?

  • Fárasztóbb, mint az olvasás, és az elején rosszabbnak érződik.
  • Ha soha nem ellenőrzöd a válaszaidat, a hibás emlékek is rögzülhetnek.
  • Egy teljesen új, nehéz témánál előbb meg kell érteni az alapokat, különben nincs mit felidézni.
  • Önmagában kevés: akkor a legerősebb, ha időben szétszórva ismétled.

Kombináld más technikákkal

Az aktív felidézés akkor igazán erős, ha térközös ismétléssel párosítod. Ilyenkor nem egyszer kérdezed ki magad, hanem egyre nagyobb szünetekkel többször: másnap, három nap múlva, egy hét múlva. Ha pedig kiderül, hogy valamit csak bemagoltál, de nem érted, jöhet a Feynman-technika: próbáld meg egyszerűen elmagyarázni.

A Cornell-jegyzet is erre épül: a bal oldali hasábba írt kérdések pont arra valók, hogy letakard a jegyzetet, és felidézd a válaszokat.

Mini teszt: mire emlékszel?

Görgess fel nélküle. Pont ez a lényeg.

  1. 1.Mi az aktív felidézés lényege?
  2. 2.Roediger és Karpicke kísérletében mikor emlékeztek többre a kétszer olvasók?
  3. 3.Miért érződik nehezebbnek a felidézés, mint az olvasás?
  4. 4.Mit csinálj, ha egy kérdésre nem jut eszedbe a válasz?

Források

  1. Roediger, H. L., & Karpicke, J. D. (2006). Test-enhanced learning: Taking memory tests improves long-term retention. Psychological Science, 17(3), 249–255. doi:10.1111/j.1467-9280.2006.01693.x
  2. Karpicke, J. D., & Blunt, J. R. (2011). Retrieval practice produces more learning than elaborative studying with concept mapping. Science, 331(6018), 772–775. doi:10.1126/science.1199327
  3. Dunlosky, J., Rawson, K. A., Marsh, E. J., Nathan, M. J., & Willingham, D. T. (2013). Improving students' learning with effective learning techniques. Psychological Science in the Public Interest, 14(1), 4–58. doi:10.1177/1529100612453266
  4. Karpicke, J. D., Butler, A. C., & Roediger, H. L. (2009). Metacognitive strategies in student learning: Do students practise retrieval when they study on their own? Memory, 17(4), 471–479. doi:10.1080/09658210802647009
  5. Adesope, O. O., Trevisan, D. A., & Sundararajan, N. (2017). Rethinking the use of tests: A meta-analysis of practice testing. Review of Educational Research, 87(3), 659–701. doi:10.3102/0034654316689306
  6. Bjork, R. A. (1994). Memory and metamemory considerations in the training of human beings. In J. Metcalfe & A. Shimamura (Eds.), Metacognition: Knowing about knowing (pp. 185–205). MIT Press.